a kutya

Január, tükörjég.

Férjem lábtöréssel kórházban fekszik.

Üzennek a menhelyről, skótjuhász kutya vár.

Két sétáltatás után döntök, hideg a hely, a zárkatársak marják, ő megadja magát, hazaviszem.

Arra gondolok, néhány hónapig nem lesz gond, amíg a férjem ágyhozkötött.

Azalatt talán megszokja.

Az állat csendes, szófogadó, bár egyszer, amikor nem vagyok otthon, kiszökik.

A szemben lakók kiabálnak velünk, félnek tőle.

Feljelentéssel fenyegetnek.

Férjem rámparancsol,  tüntessem el, vigyem vissza a menhelyre, vagy menjek vele együtt a háztól.

Közben ápolom, injekciózom, cserébe kérném a kutyát.

Aztán mégis kiviszem falura, egyik szomszédra bízom, tyutyusnak hívja, elvannak.

Kétnaponta látogatom, viszem az ennivalót.

Amikor férjem felgyógyul, egyre több időt töltök a lenti házban, vigyázunk egymásra a kutyával.

Német anyanyelvű, nyaralók hagyták el valahol a Balatonnál, rendes, hozzá méltó neve sose lett.

28577102_10211833096842060_386054630150901970_n