torzó

Barátnőm írta tegnapelőtt:

olyan egységet alkottatok -Fischerrel -, hogy a válás végtag amputációval ért fel.

A műteremben csak ránézünk a készülő képre, szoborra.

Kellene oda még piros, túl hosszú a kar, próbáld úgy…

Nem elég feszes ez a forma, lötyög a kompozíció.

Munka közben váratlanul felmegy, nem kapcsolja ki a rádiót.

Hallgatom engedelmesen a vallási műsorokat.

Katolikus, református egyházi félórák.

Kiállítást rendezünk, leteszi az első néhány posztamenst.

A káoszban rendet teszünk.

A memóriám rossz, hangulatokat ragadok meg.

Harminc évig a férjemre hagyatkozom.

Tudod, nyolc- huszonöt éve abban a filmben, a koncerten, mitolvastam…

A műterembe jönnek emberek szobrokat nézni, a képek láttán meglepődnek.

Sose hallottak rólam, pedig egész jók.

Építész hozza  a bocskai kápolna terveit.

Pizzát sütök, kínálom.

Menjek ki, mondja a nő,

ők dolgoznak, szobrász, építész.

A hahóti ház utolsó felújításában Fischer nem vesz részt.

Őrültségnek tartja, hogy a hálószoba mellé kádas fürdőt szeretnék.

Aztán mire a zuhanyozó elkészül, már nem vagyunk együtt.fddc5e9d38d30f119a4d08c968a35ce4_1