ancsinéninél

70179019_448379925887617_2898320764010758144_nAz orvosok szerint a betegség után nem maradhatok  kollégiumban.

Harmadik pécsi albérletemnek sokat köszönhetek.

Ancsi néninek, Beukának, Hamvasoknak.

A ház földszintjét két vad boxer védi.

Gazdájuk az albán üzletember, valójában pénzváltó.

Ali, Aljevics Canber, felesége kócos, koszos, Elzi.

A nyolcvanas években rablógyilkosság áldozatai mindketten, kutyáikat megmérgezik.

Ha túljutunk ezen a fogadtatáson, az emeleten béke és barátság.

A házinéni mamuszos, bibircsókos, jókedélyű, jóságos.

A konyha közös, óriási szabópult mellett eszünk, mindig van tea és zsíroskenyér.

Mosdáshoz sparhelten melegítjük a vizet, fölötte kötélen száradnak a ruhák.

Szobatársam magyar-ének szakos lány, vidéken kap csak állást.

Hajnalban buszozik. Néha még sikerül randevúznia főiskolai professzorával.

Rengeteget dohányzik, rekedt hangon dudorászik.

Igazi zenét hallgatunk a lemezjátszóján, olvasunk.

Megtanít kanasztázni.

A szobánk ablaka a sétálóutcára néz.

Figyelem a Pécsi Balett táncosnőjét, próba után megy hazafelé.

Mindig pontosan ugyanabban az időben, két fiatalember között, gyönyörűek.

Dinamikusak. Magabiztosak.

Az egyik fiút évtizedekkel később egészen közelről ismerhetem.

Autóbalesetben lebénulva.  A férjem bátyja.