anyám

Vidáman telefonál, mondja, mit küld nekünk a lányomékkal.

Krumplit, tojást, almát, pogácsát.

Melyik pogácsát is szeretem,

sajtosat, töpörtyűset, sorolom, bár egyiket sem.

Beszélgetésünk végén kiderül, a pogácsa az pogácsa alma!

Pécsre, később Budapestre is ezeket küldte, rendszeresen.

A krumpli minden variációját utáltuk már,

Fischer tócsnival  próbálkozott,  feldurrant a plafonra.

Fiatalon lett postáskisasszony, apámat a zalaegerszegi hivatalban ismerte meg.

Szép volt, igényes, apám udvarolt, látszott hogy jó parti.

Akkoriban a város legjobb vendéglőjét, az Arany Bárányt vezette.

Esküvő után költöztek falura, ahol anyám még sokáig divatozott.

Emlékszem a tűsarkú cipőire, harisnyáira, platinaszőkének mondott hajára.

Rúzsra, körömlakkra, kiskosztümre.

Apám nem bocsátotta meg neki, hogy lányt szült.

A kórházban meg sem nézett,

kiment a focimeccsre.72762712_394607484802125_1529176363611717632_n