etess

Gyerekkoromból a frissen fejt tej langyosságára emlékszem.

(Undorodom.)

Gimnáziumban kollégium, menza, vacsorára töpörtyű kakaóval, szőrös disznósajt.

Dőzs az önkiszolgálóban: máglyarakás.

Budapesten napi 20 Ft jut kettőnk vacsorájára.

Kitapasztaljuk, hogy a leglaktatóbb a debreceni.

Szülőktől kiegészül krumplival, tojással.

Hétvégén sokszor utazunk haza – vasúti alkalmazotti kedvezménnyel – jóllakni.

A Göcseji úton tanulok meg főzni alapdolgokat, a máj vagy véres, vagy kemény, vagy felrobban.

Óvodai eseményekre pudinggal összeragasztott kekszet viszünk, elfogy.

Egyszer behivatnak, Fischer Judit csúnyán beszél.

Számára ismeretlen főzelékről kérdi, mi ez?

Komolyan veszi a választ: majomgeci. Ő persze nem gondol csúnyára.

Az iskolai névnapozós kipakolás megalázó, a kolléganők versengenek.

Otthon kifejezetten élvezem, hogy a hűtőnk szerény tartalmát kell variálnom.

Palacsinta, bundáskenyér, bundásalma, mirelit bélszínroló…rántott parizer.

Laci lazacot, bélszínt, szűzérmét, kacsahúst hoz…

Sokáig rettegek, hogy elrontom.

Belekóstolunk a zsidó konyhába, karácsonyra flódni, rugelach.

A gyerekek kedvéért megtanulok sütni.

Rájövök, hogy nem sokkal bonyolultabb, mint a tűzzománc…

Most Misha Suharevski kér tőlem receptet.

Meg vagyok hatódva. Sok sikert, Misi!19702026_10210050468877475_3169037562367781337_n92670620_10217505752214899_7790384437954347008_n