benetton

71348066_1204921286371293_2568403619967664128_nJudittal dorbézolunk.

Turkálós holmik mellé szükség van jobb őszi holmikra.

A benetton káprázatos. Vibráló színek, szellemes formák.

Egymást biztatjuk, próbálunk, mintha nem is Budán lennénk.

Elégedetten hagyjuk ott a nyugdíjam és a gyed felét.

Már nem kell rejtegetnünk az új ruhákat, mint a Báthory utcában.

Aztán a Cirkogejzírbe megyünk, a Nádas Péter filmre.

A kontraszton gondolkodva jutnak eszembe párhuzamos történetek.

Nádas puritán, tudatos, koncentrált.

Emlékszem könyvrészletekre.

Felismerésére súlyos dolgoknak.

A képeken ellenszenves, zárt, szorongó figurát látok.

Az ember, aki nagy műveket hoz létre…

Ha az apa szóba kerül, valamelyik gyerek megjegyzi -mint ma délután is a lányom,

hogy sokkal előbb el kellett volna válnom.

Mert soha de soha nem akart minket boldoggá tenni.

Őt is körülvette egy búra.

Sajnáljuk.