az igazság egyik verziója 2.

A szomszéd gazdálkodóktól hordjuk a friss tejet, mármint én, reggelente vagy esténként. Nem feledkezhetek meg erről a kötelességemről, óvatosan viszem a kannát, ki ne lötyögjön a tej. Amikor nagyon telemérik az edényt, csatakos lesz a harisnyám, kikapok otthon.

Néha várnom kell a fejésre, kérdezgetnek miközben tesznek-vesznek. Reggelente látom, ahogy a korai munkák végeztével körbeülik a konyhaasztalt, és tányérból levest kanalaznak vagy cikóriakávéba aprított kenyeret esznek.

Kérem otthon anyámat, hogy én is így ehessek tejbe, kakaóba szelt kiflidarabokat, de erről szó sem lehet.

Mi a falubeli orvossal, gyógyszerésszel, tanárokkal barátkozunk.

Vasárnaponként autóval megyünk látogatóba városi ismerősökhöz. Kiöltözünk, a hétköznapi barna cipőmet fehér magasszárú fűzősre cserélem, harmonikázik lábamon a harisnya.

Hosszú délutánokat ülök végig a felnőttek között, csendben, süteményből egyet szabad vennem, ha kínálnak.