az igazság egyik verziója 1.

Összecsippentem a térdemen a harisnyát, pici lyukat vágok a kisollóval. Nem szabályos, egyengetem, hogy szebb kör legyen.

Nem lesz szebb, csak nagyobb. anyám lehajol az íróasztal alá, ahol munkálkodom a bilimen ülve, felkap és üvöltve csapkodja a fenekem. A kézbesítő csitítja, kiszed a kezei közül.

A postahivatalban élünk, a szolgálati szobában alszunk a szüleimmel. Nagyanyámnak kinyitható ágya van a csomagraktárban. Főzésre, étkezésre nem emlékszem.

Apám levelezőn elvégzi a tanárképzőt, az iskolai szolgálati lakásba költözünk az óvoda épületébe. A nagy udvar végén sorakoznak a budik, a miénk az utolsó. Ha sötétben kell kimennem, rettenetesen félek, szörnyűségeket képzelek el. Rettegek akkor is, amikor a pincébe küldenek krumpliért, a lépcső síkos, mindenfelé meztelencsigák.

Az oviudvarban az a jó, hogy estefelé odagyűlnek a környékbeli gyerekek, játszunk.

Az óvodából aztán iskola lesz, 1-4 osztály egyetlen teremben. Bejárok, mintha odatartoznék, év végén kapok ” bizonyítványt” is.

Ötévesen írok, olvasok, számolok, bizottsági engedélyt kapok, hogy hivatalosan is elkezdhessem az első osztályt.