a festő

A férjem hátán akarok felkapaszkodni az uborkafára.

Nem csak gondolják, mondják is, kollégák.

Kiállításmegnyitókat kihagyom, teszem a dolgom.

Egy festővel van családi kapcsolatunk.

Cekkkerben hozza a falusi tojást a szüleitől.

Mogorvának tűnik, pedig jó szíve és humora van.

Egyedül él.

Idősebb kolléganőnk Mesternek hívja,  rajongva, éveken át.

A tiszteleten túl  ki nem mondható érzelmek.

Meglátogatjuk a kórházban, egy buszjegyet szorongat.

A buszjegyet jelnek véli, a festőnek kölcsönadott könyvéből kerül elő.

Kérem a férjem, beszéljen a barátunkkal, tegye egyértelművé a helyzetet.

Dallasban élő magyar galériás nyit kiállítást a képeiből.

Egy ottani gyűjtőjével meglepő gyorsasággal összeházasodnak.

Az itthoni szálakat nem vágja el, rendszeresen hazajönnek.

Egy alkalommal közös vacsorát tervezünk.

Menü  resztelt máj, mondja lakonikusan.

Terített asztallal, egyre türelmetlenebbül várjuk a vendégeket.

Végül felhívjuk. Ingerülten szól a telefonba.

Hol vagyunk, kihűl az étel.