Gmünd

bemut07Kilencvenes évek eleje.

Meghívnak bennünk egy ausztriai városkába, egy hónapra.

A középkori városfalba épített alkotóházba évről évre érkeznek művészek,

Új-Zélandtól Izlandig.

Minden nyugodt, lassú, csendes.

Felmegyünk a várba, amatőr színielőadásra.

A polgármester felesége putzfraut – takarítónőt- alakít.

Átmenet nyaralás és munka között.

Férjem hoz kész bronzokat,  mintázgat.

Én festek.

Judit és Bence is dolgozik, szép városképeket rajzolnak.

Nincs sok pénzünk, valahogy ki kell húznunk ezt az időt.

Főzünk, milka csokit eszünk.

Átmegyünk Olaszországba, ókeresztény mozaikokat nézünk.

Visszafelé izgulok az alagutakban, ki ne fogyjon a benzin.

Kiállítással zárul a hónap.

Megtelik idegenekkel a  kiállítótér.

Egymás után kelnek el a munkáink.

Komoly sikert aratunk , hihetetlen a bevétel.

Csomagolunk, reggel korán indulunk haza.

Még sötét van, erélyes kopogtatásra ébredünk.

Egy férfi áll a zuhogó esőben, izgatottan magyaráz.

Félt, hogy már nem talál itt minket.

Kezében egy szobor,  talán meggondolta magát.

Aztán kiderül, hogy szeretne venni még egyet.