Judit

71794929_958153471191072_8178400948935196672_nÉrettségi előtt egy éjszaka bebújik mellém az ágyba.

Anya, fáj a gyomrom, rákos vagyok.

Úristen, tegnap még semmi bajod sem volt!

De az Iván Iljicsnek is így kezdődött….

A felvételik nem sikerülnek, Szombathelyen kezd a tanárképzőn.

A barátnőjével lakik, aki depressziós, később öngyilkos lesz.

Látom, nem maradhat, jöjjön Budapestre, előkészítőre.

Fél év alatt bepótolja az elmaradtakat, nem csak rajzból.

Aztán repülnek az évek.

Judit agya egy adatbázis, mindent tárol, azt sem tudni, honnan.

A diplomamunkájával meglep, talán össze is veszünk.

Elképzelem, hogy nagy, komoly olajképeket rak ki.

Kis akvarelleket mutat, a védése groteszk.

Érzem, ha nem fogom ezt fel, végem van.

Azóta nincsenek kérdőjelek.

Buenos Aires, Párizs, Berlin, kisvárosok Európában.

Ösztöndíjak, performanszok.

Barátok mindenütt.

Öntudatos.  Nem törhetik össze a szívét.

Fischernek is mindig visszavágott.

Szeretnék a lányom gyereke lenni.