Kell legalább a tudat, hogy vannak könyvesboltok, mozik, galériák, kávézók.
Palacsintázók, turkálók, szakkörök, nyári táborok.
A kilencvenes években Szentendrén kívül alig léteznek kis magángalériák.
Nálunk a Képcsarnokot is bezárják.
Kiszemelem a múzeum elhanyagolt, boltíves pincéjét.
Hitelt veszek fel.
Képeket, szobrokat, iparművészeti tárgyakat válogatunk.
Klee, Kandinszkij, Miro, Chagall posztereken és képeslapokon.
A hely, mint kiderül alkalmatlan.
Távol a főutcától, nincs kirakat, a falakból dől a nedvesség.
Az első hónapban esténként hazaviszem a papírneműt, szárogatom, kivasalom.
Szerzünk páraelszívót, vödörnyi vizet gyűjt össze naponta.
Betéved zárás előtt egy férfi.
A Kék Ló elnevezés kelti fel a figyelmét.
Holland.
Magyarországon dolgozik, egyedül ünnepelné a születésnapját.
Szívesen eljön a műtermünkbe, megköszöntjük.
Később meghív Haarlembe, Amszterdam melletti otthonukba.
Három szőke kislányukkal kirándulunk.
Bencét csiklandozzák az autóban, ő egyszercsak meghúzza egyikük haját.
A játékból sírás lesz. A barátságnak vége.