mese az agyvérzésről

OLYMPUS DIGITAL CAMERAHol volt, hol nem volt,

egyszer csak lett agyi infarktusom.

Reggel kikísérem az én Lacimat.

A konyhába visszaérve lépnék, de nem lépek.

Kiesik kezemből a kávésbögre.

Bence lejön a szobából, mondom milyen fura érzés…

Mosolygok, emelem a karom, visszahullik.

Telefonál, Laci siet, kopogtatja a térdem a kis kalapácsával,

kövessem az ujját, sétáljak egy vonal mentén, hányadika van…

A bal kezem működik, kacsát akarok sütni a gyerekeknek.

Másnap megyünk a neurológiára.

Hat ágyas kórterem.

Pannika. A Centrum téren ácsorgó roma nők közül az egyik.

Évtizedekig takarítónő volt a kórházban.

Sokizületi gyulladással és más bajokkal leszázalékolták.

Lívia. Megviselt, sötétebb bőrű lány.

Mentő hozza be faluról, rohama volt.

Epilepszia gyanús, ébren kell tartanunk 24 órán keresztül.

Aggódik, a kisfiával mi lesz nélküle.

Kigyúrt csávó jön be hozzá, előbb leszidja,

aztán hozza, amit kell, hálóruhát, tisztálkodószereket, gyümölcslét.

Livi bátyja, egyébként Erdei Zsolt egyik testőre.

Fiatal, magas fekete nő, zárkózott, nevére sem emlékszem.

Csoportvezető a Flextronics-ban.

Mindig megkérdezi, milyen injekciót, gyógyszert kap, mit írnak a lázlapjára.

Boldogan élünk, amíg meg nem halunk.