NDK

14542496_10207730326915376_3634300935060949709_o14468522_10207730293794548_2002378525673211440_oMűvésztelep Lipcsében, a nyolcvanas években.

Fischer cseh, román, bolgár szobrászokkal együtt  kap meghívást.

A  terveik alapján három hét alatt kell megvalósítaniuk egy-egy köztéri alkotást.

Az utolsó héten látogatom meg.

Rengeteg sörrel  megalapozódott már a nemzetközi béke és barátság.

A társaságnak nincs közös nyelve, csekély orosz és német szókincs.

Da, nyet, ja! nein.

Az árnyaltabb kifejezésre ott van az egyetemes kultúrkincs.

Willendorfi vénusz, Stonehenge, Rubens, Fellini.

Tökéletesen értik egymást.

Közben reggeltől estig követ faragnak.

Óriási tömbökből bontják ki a figurát.

Fischer keze véresre verve, tanulja a technikát.

Búcsúzásul jelmezes bulit rendeznek.

Felejthetetlen a szervezők egyike, tésztaszűrővel a fején.

Akkor fiatal magyar művészettörténésznő,

ma a Ludwig Múzeum igazgatója .

A szerény honoráriumot helyben el kell költeni.

Kötőgépet kellene venni, itthon eladni.

Mi élhetetlenek vagyunk, kap a család apraja-nagyja salamander cipőt.

A szobor valahol egy lipcsei parkban áll.