páternoszter

14589756_10207730380556717_2848684074995988246_oCsak a páternoszter tetszik a Vasúti Főosztályon.

Van irodám, három vonalas telefonom.

Egész nap várom, hogy feladatot kapjak.

Hivatalnokok  fontoskodva intézik a minisztérium postáit.

Gépkocsivezetők, tisztviselők.

Kapunk utazási kedvezményt, operabérletet.

Szolgálati kocsival visznek rajzeszközöket beszerezni.

Nyomaszt, hogy nincs munkám.

Rám bízzák az MSZBT  / Magyar – Szovjet Baráti Társaság faliújságját.

Fekete-fehér fotókat kell rátűzdelnem kéthetente.

Jutalmat kapok érte.

Elfáradok a látszat fenntartásába, hogy dolgozom.

Délután ötkor átmegyek a Képzőművészeti Főiskolára.

Két teremben rajzolunk minden nap este nyolcig.

Itt mindenki érdekes, nekem legalábbis.

Magabiztosak. Elvarázsoltak. Egzaltáltak.

Hazafelé néha beülünk az Ádám Sörözőbe egy pohárra, közösen rendelünk

tatárbifszteket dupla pirítóssal.

Kinevetjük a német turistákat a szomszéd asztalnál,

külön kóstolgatják a mustárt, hagymát, tojássárgáját.

Az aktmodellek is nagyon különösek, egy nő állandóan durván sebes,

éjszakánként pékségben dolgozik.

A hivatalban  én vagyok fura,

ha a pécsi vásárban szerzett csodás cigányszoknyám veszem fel.