régi mese

70903832_428781544424744_3438429175113842688_nSzombat, kora reggel, a termelői piacról tartok hazafelé.

Régi mesékre emlékszel-e még?…

Boldog időt soha nem feledem.

Volt egyszer rég…

Az autóban végig dalolászom,  otthon kiderítem, skót népdal, Robert Burns szövegével.

Szomorú.

Amikor nincs hová mennem, de mennem kell, piacra megyek.

Ki a komfortból.

Észreveszem, hogy egy fiatalember, fekete, göndörhajú követ.

Kerülgetem. Benyitok a kis édességboltba, ráérősen nézelődök.

Ő is belép, kér valamit, elfordulok.

Amikor kilépek az ajtón, ott áll, egy piros marcipánszívet nyújt felém.

Fogadjam el. Legyünk szeretők.

A következő szombaton lesz az esküvője, nagy roma lagzi.

Addig még van egy hét.

Nem lehet, mondom, férjem van, gyerekeim, nem szokásom.

Bemutatkozik, pincér, ismeri a férjem.

Legyünk csak barátok.

Kérdezem, miért pont engem szólít meg.

A válaszon már nevetünk.

Mert olyan szépen riszálom a…fenekem.

Filmszerű a jelenet, Kusturicáról kezdünk beszélgetni, meg Kunderáról.

Havonta  saját szerkesztésű zenei  fanzinokat hoz a galériánkba, terjesztjük.