tiszta bolond vagyok

délelőtt kiviszem a kutyám,  nem várjuk meg a tűző napot. a kutyám kicsi, idős, nyugodt.

szokásos sétánkra indulunk a régi golfpályán, 3-4 kilométeres kört teszünk meg határozott tempóban.

 bandukolunk a befelé vezető úton, a közepe táján szembetaláljuk magunk egy erőteljes, barna kutyával, az én

kis állatomra ugrik, aki vad ugatással védi magát.

a támadót szerencsére visszahívja gazdája, vér nem folyik, enyém már szalad is tovább szimatolni újabb fűcsomókat.

a fiatalembert, akivel megállok egy pillanatra megköszönni a beavatkozást, huszonévesnek gondolom.

hogy érzem magam ma, kérdezi, hát egészen jól, örülök a napsütésnek.

szeretné, ha megengedném, hogy megöleljen…

óóó, nincs idő töprengeni a válaszon, magához húz, kicsit álldogálunk, furán, óvatosan, tartani próbálok némi

távolságot.

rossz volt? megengedem mégegyszer?

bólintok, megismétli a mozdulatot, ha mindez nem a néptelen mezőn történne egy vadidegen fiúval, a nagy

kutya társaságában…

lányom szerint ezentúl gázspray-vel járjak a golfpályára.