úri szabóság

70315739_532345944180041_1049433593299861504_nFischer édesapja szabómester volt.

Bocskaik,  díszmagyarok , atillák, menték.

A háború után angol úri szabó, tisztviselőknek, orvosoknak dolgozik.

Mérték után, több próbával, finom anyagokból, öltönyöket, szmokingot, zsakettet

rendelnek.

Sokat kell rá várni.

Az utolsó pillanatban taxival viszik az esküvőre a vőlegény ruháját.

Mesterien, szinte szobrászként alakít a tökéletlen alakokra tökéletes

formáit.

Minden kézzel készül, anyósom tisztázza a munkát.

Fiúk a szabópult alatt cseperedik, rajzolgat a szabókrétával.

Első műhelyük Siklóson leég, a segéd rajta felejti a tüzes vasalót a textilen.

Pécsre költöznek, Ktsz-ben folytatják.

Rengeteg a megrendelés, nincsenek vasárnapok, karácsonyok.

Varrnak hajnaltól késő estig.

A nyugdíj miatt a Pécsi Kesztyűgyárban helyezkednek el.

Apósom  varrja a fontos kuncsaftok divatos  bőrzakóit.

Azt mondja, sóherek, alkudoznak, ingyen akarják a drága darabokat.

A siklósi rajzszakkörben  rajzol.

Citerázni tanul.

Készít is magának citerát.

Unja az öltönyöket, egyre hosszabb a határidő,

anyósom nyugtalan, jönnek a próbára,

az utcára kihallik a muzsikálás.

Boldogan készít magának és a  gyerekeknek játékokat.

Papucs, kiscipő, táska, kitalálja vagy lemásolja.

Férjem ballagási ruhájához a mellényt az esküvőnkre fejezi be, a Pécs-Zalaegerszeg

közötti vonatúton.