zongora

Legyek hálás, mondogatják a szüleim.

A faluban egy gyereknek sincs zongorája.

Az enyém a nagyszobában áll, csipketerítővel letakarva.

A vendégeknek el kell játszanom a Für Elise-t.

Sosem hallgatunk komolyzenét.

Nyolcadikban képzőművészetre váltunk apámmal, minden nap festek.

Az akvarelljeimmel megyek felvételizni a pécsi gimnáziumba, felvesznek.

Az osztályban két kaszt van, pécsiek és vidékiek.

A hangadók műveltségi vetélkedőt rendeznek, nekem fogalmam sincs, ki Maurice

Bejart, Pilinszky.

Szégyenkezem.

Utánozom a menőket, veszek valamelyiküktől atlantic szappant.

Másolom az ábrázológeometriát, művtörtre készítek egy mappát a pécsi kőtárról.

Kérdezem az egyik lányt, aki könyveket hoz a könyvtárból és olvasónaplót vezet,

mit olvassak.

Elnézően mosolyog,

hát, amit akarsz.70296220_321812805281050_2834634529384169472_n