Rajztanár voltam. A Művészeti Alap festő tagozatának tagja.
A hetvenes években a Pécsi Művészeti Gimnáziumban tanultam rajzolni, festeni, betűt írni, Lantos Ferenctől, Erdős Jánostól…
Leérettségiztem, jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskolára, bejutottam az esti előkészítőre. Pestre költöztem, dolgoztam.
Délutánonként rajzoltam Klimó Károly, Nagy Gábor csoportjában. Levelezőn diplomáztam a Pécsi Tanárképző földrajzrajz szakán.
Összeházasodtunk középiskolai osztálytársammal. Fischer György szobrászként végzett Somogyi mesternél.
Zalaegerszegen megszülettek gyerekeink, Judit és Bence.
Gyes alatt véletlenül találkoztam a tűzzománc technikával. Egyedül, éjszakánként kísérleteztem az anyaggal.
A festészet felől közelítettem, finom lazúrokat raktam egymásra.
Témáim emberi érzések, magány, szomorúság, játék, szerelem…
Galériákba kerültek a képeim. Budapesttől Szegedig tíz-tizenkét helyre.
A férjem ambicionált, hogy fessek is. Akvarelleztem, közös kiállításaink voltak.
Fischer György szobrászata kitűnt országos tárlatokon is. Groteszk, figurális bronz kisplasztikák.
Derkovits-ösztöndíj, Kisplasztikai Biennálé, Munkácsy-díj (szakmai ajánlásra!).
Tanítás, család, zománcolás mellett három kis galériát alakítottam ki Zalaegerszegen.
A Kék Ló Galériában Regős Anna textiljeit, Pattantyús Gergő üvegeit, Király Fanni ékszereit,
az Altamírában Dús László, Gaál József alkotásait állítottuk ki.
Százéves parasztházunkban Hahóton nyaranta művészeti táborokat szerveztem.
Sajnálom, hogy nem gondoltunk dokumentálásra.
Gyerekeink felnőttek. Judit képzőművész, festő. Bence építész. Elválhattam.
Vissza kerültem a startvonalra, Hahótra.
Alapos felújításba fogtam. Legyen autentikus, de nem díszlet, megőrízzem az épület egyediségét.
Részben a zománcaim sikere tette lehetővé az építkezéseket.
Természetesen mindig a”bohócos képeket” kérték, bár kitaláltam új formákat, dekoratív kompozíciókat.
Eljött az idő, hogy a magányos munkálkodásból kihúzzam magam, hála a támogatásért új férjemnek.
Budapest közelében, Gödön vásároltunk lakást. Sokadszorra alakítgattam új otthont.
Albérletek Pécsen, panel Zalaegerszegen, kertes műteremlakás, társasház. Más-más karakterek, lehetőségek.
Férjem parkinson betegsége, lassú elmúlása. Alkalmazkodás, gondoskodás, ápolás.
Még egy közös évünk maradt, egyre romló állapotban, mindkettőnkre értve.
A tűzzománc rabszolgaság lett. Meg kellett szabadulnom tőle.
A rajzolás terápia.
Könnyű elővenni papírt, ceruzát vagy tollat. Jó érzés tárgyakat választani. Minden nap több óra koncentráció, ilyenkor nincs más, csak az
alkotás.
“Irgalom, édesanyám, mama, nézd, jaj kész ez a vers is!”
A rajzaimból készítettem egy válogatást, mappát, lehet belerajzolni, színezni.
A “Múló jóllét” szép kis könyv, bemutatja tárgyaink összefüggéseit, a gondolkodásmódot, életvitelt. Talán a legutolsó kis univerzumomat…
Különféle életek darabkáit hordozom. Megnyugtat, hogy ebben a formában együtt maradnak a dolgaink. Rögzítettem a pillanatot.