Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni…
A nap minden pillanatában szobrász volt.
Mintázott, rajzolt, töprengve járkált a műteremben. Ideges rezdülések, elfojtott érzékenység keresett megfogalmazást munkáiban.
Figuráinak abszurditása nem belső derűből fakadt. Vagy csak nagyon ritkán
A “groteszk” a kiismerhetetlenség, kétértelműség álcája.
Formanyelvét korán megtalálta, közvetlenül a főiskola után, a Derkovits-ösztöndíj alatt.
Első zalaegerszegi kiállításán -26 évesen- már vallotta: nem olyanok lesznek a szobrai, amilyeneket talán megvesznek. Szeressék ezeket
Perfekcionista volt, a saját szabályai szerint működött, külső feltételek nem gátolhatták. Salomvári falunap, Balassagyarmat, Bocska volt.ak a legelső
állomások, kultúrház, temető.
Tökéletességig cizellálta a szobrait. Aprólékos gonddal, figyelemmel, türelemmel csiszolgatta a gipszeket, tetőtől talpig beborítva a fehér porral, majd a
bronz finom zöld szemcséivel.
A legtöbb alkotásának utólag, nagy gonddal adott címet, sokszor mitológiai alakokat idézve. Sziszüphoszt abszurd kűzdésre
kényszeríti, hasábot görgetve előrejuthat-e?.
Fischer a munkát elvégezte, méltóságát megőrízte.
Sziszüphoszok kellenek.
Titokban nem lehet világhírű még Fischer György sem.