a pénz … Fischer, ösztöndíj / első rész

Történetek a Fischerrel közös életünkből, ami a pécsi művészeti gimnáziumban

kezdődött, és nagyon sok napig tartott…

Azt idézem föl, hogy viszonyult a munkához, művészethez, pénzhez.

A szülői ház

Apukája férfiszabó volt, méghozzá úriszabó. éjjel-nappal szabott és varrt, kézzel készítette az elegáns öltönyöket egyáltalán nem elegáns alakokra. A minőség volt a titka,  sorbaálltak a kuncsaftok. Emlékszem, egy alkalommal a vőlegény ruháját egyenesen a templomba szállította taxival.  Fischer érettségi öltönyéhez a mellény csak az esküvőnkre készült el, a pécsi vonaton.

Rajzszakkörbe járt, aztán citerázni kezdett, citerákat készített. Mindenféléket varrt a gyerekeinknek is,papucsot, játékot.

Fischer anyukájával kettesben dolgoztak sokáig, később a pécsi kesztyűgyárban.  Anyósom akkortól éveken át hajnali 3-kor kelt, hogy kiérjen a fél6-kor kezdődő műszakra. Ő is szerette a zenét -nem a citerát!-, szeretett táncolni, le tudott menni spárgába…