Történetek a Fischerrel közös életünkből, ami a pécsi művészeti gimnáziumban
kezdődött, és nagyon sok napig tartott…
Azt idézem föl, hogy viszonyult a munkához, művészethez, pénzhez.
A szülői ház
Apukája férfiszabó volt, méghozzá úriszabó. éjjel-nappal szabott és varrt, kézzel készítette az elegáns öltönyöket egyáltalán nem elegáns alakokra. A minőség volt a titka, sorbaálltak a kuncsaftok. Emlékszem, egy alkalommal a vőlegény ruháját egyenesen a templomba szállította taxival. Fischer érettségi öltönyéhez a mellény csak az esküvőnkre készült el, a pécsi vonaton.
Rajzszakkörbe járt, aztán citerázni kezdett, citerákat készített. Mindenféléket varrt a gyerekeinknek is,papucsot, játékot.
Fischer anyukájával kettesben dolgoztak sokáig, később a pécsi kesztyűgyárban. Anyósom akkortól éveken át hajnali 3-kor kelt, hogy kiérjen a fél6-kor kezdődő műszakra. Ő is szerette a zenét -nem a citerát!-, szeretett táncolni, le tudott menni spárgába…