az úgy volt

 bemut06A HABSZIFON

A hetvenes években jobb dolgokhoz nem lehetett egyszerűen hozzájutni.

A habszifonos ajándékra diákként sokáig spóroltam.

Apósomnak lehetett üzletvezető kuncsaftja, ő  tudott szerezni.

Banánt, matchboxot az öcsémnek szoktam vinni.

Laktam albérletben a legnagyobb pécsi játékbolt főnökénél, így ment ez.

A  Dzsámi előtti összeveszésünkig Fischer hozta az értékes csomagot.

Szanaszét rohantunk, letette, nem törődött vele egyikünk sem.

Másnap lementem hozzájuk, nem is gondoltam, hogy nem vitte haza…

Apukája jól leszidott minket, aztán valahogy gyorsan vett egy új habszifont.

A NŐNAPI NOKEDLI

Nem tudtunk főzni, nem is nagyon lehetett az albérletben.

Egy kg lisztből vödörnyi massza lett, csak főzte, főzte, főzte…

Volt valami paprikáscsirke maradékunk anyám csomagjából, ahhoz…

Felmelegítve kiderült, hogy a csirke már megromlott.

A GYALUPAD

Fischernek tetszettek a komoly asztalos szerszámok.

A gyalupadba befogva jól tudná polírozni, csiszolni a szobrait.

Nem volt OBI, Praktiker.

Nem emlékszem hol sikerült találnom egyet.

Befért a liftbe, fel a tizedikre, de onnan a tetőtérig ?!

Ketten cipeltük, dögnehéz volt.

Hátraszólt nekem.

Mit szerencsétlenkedsz !!!

Szégyelltem a gyengeségem.

Pedig akkor ott kellett volna hagynom gyalupadostól…