baki

402093439_934687608020999_727273603586670854_nÉletem hatvanhetedik évében vettem magamnak egy igazi,  gojzer varrott Martenst.

Rajongók a bakancsot “bakinak” becézik.

Emlékeztet gyermekkorom viseletére.

Anyám ragaszkodott hozzá, hogy magasszárú bőrcipőben járjak negyedikes koromig.

Ünnepen fehéret füzögettem,  hétköznap barnát.

Télen-nyáron.

Amikor végre kinőttem, kaptam ugyanolyant.

Szerinte -anyám- adjak hálát a kínzásért, mert ettől lesz szép karcsú a bokám.

Felnőttként bolondos cipőket vettem magamnak.

Kán-kán csizmát, hegyesorrú bőr Adidast.

Glamúros öreg dívákat fedeztem fel az interneten.

Színes frizurák, látványos sminkek,

tarka szettek, hatalmas ékszerek.

Gondoltam, így kellene megvénülnöm.

Kellékek gyűltek, de az átalakulásom halogattam.

Váratlanul rátaláltam a Martens vonalra.

Megacélozódtam.

A gyöngyöket, karkötőket Mása nézegeti, rakosgatja.

Csillogó strasszköves vintage kitűzőt és nyakéket viselt a szilveszteri gyerekbulin.