balcsi

Apám bátyja Balatonmárián tanít osztatlan kis iskolában.

Az épület békebeli, kényelmes szolgálati lakás tartozik hozzá.

Puszpángok keretezik az udvart, finom az illatuk.

Nagybátyám élvezi a tanítási szünetet.

A délelőttöket a verandán tölti, selyemköntösben, szivarozgatva.

Elmélkedik, én vagyok a hallgatóság.

Bús düledékeiden Husztnak romvára.

Latin mondások, történelmi alakok, földrajz.

Pápán végezte a tanítóképzőt.

Nagyanyám látta, hogy fizikai munkával nem terhelhető.

Felesége teremt elő mindent, konyhakertből, baromfiudvarból.

Az asztal mindig megterítve, ahogy kell.

Reggelire hűs tej a pincéből, pick szalámi, vaj, dzsem, tojás, péksütemény.

Ferenczy Károly, Rippl-Rónai világa.

A szüleim szerint pótolhatnám a hiányosságaim a nyaralás alatt.

Tornából például gyenge vagyok.

Nagybátyám ebéd után kivezényel az udvarra.

Tűz a nap, de magasat kell ugrani.

Felrakatja a lécet, fussak neki, rugaszkodjak el.

Fonott karosszékéből elemzi a hibáim.

Mérges lesz az ügyetlenségemtől, én bőgök.

Nagynéném megsajnál, otthagyja a mosogatást.

Nevetve ugorja át az 50-70-80 centit.

A Balatonhoz nem járunk le.

Úszni nem tanítanak meg, elméletben se.