Apám bátyja Balatonmárián tanít osztatlan kis iskolában.
Az épület békebeli, kényelmes szolgálati lakás tartozik hozzá.
Puszpángok keretezik az udvart, finom az illatuk.
Nagybátyám élvezi a tanítási szünetet.
A délelőttöket a verandán tölti, selyemköntösben, szivarozgatva.
Elmélkedik, én vagyok a hallgatóság.
Bús düledékeiden Husztnak romvára.
Latin mondások, történelmi alakok, földrajz.
Pápán végezte a tanítóképzőt.
Nagyanyám látta, hogy fizikai munkával nem terhelhető.
Felesége teremt elő mindent, konyhakertből, baromfiudvarból.
Az asztal mindig megterítve, ahogy kell.
Reggelire hűs tej a pincéből, pick szalámi, vaj, dzsem, tojás, péksütemény.
Ferenczy Károly, Rippl-Rónai világa.
A szüleim szerint pótolhatnám a hiányosságaim a nyaralás alatt.
Tornából például gyenge vagyok.
Nagybátyám ebéd után kivezényel az udvarra.
Tűz a nap, de magasat kell ugrani.
Felrakatja a lécet, fussak neki, rugaszkodjak el.
Fonott karosszékéből elemzi a hibáim.
Mérges lesz az ügyetlenségemtől, én bőgök.
Nagynéném megsajnál, otthagyja a mosogatást.
Nevetve ugorja át az 50-70-80 centit.
A Balatonhoz nem járunk le.
Úszni nem tanítanak meg, elméletben se.