Fekszünk az ágyon.
Mása szemlélődik az átrendezett szobában.
Azon a képen te vagy, Gödi, állapítja meg.
Nem önarckép, de én festettem.
Kicsi színes négyzetekből szoknyás lány lett, hasonlít rád.
Köszönöm.
A váratlan melegben kitaláljuk, hogy a strandon töltjük a délutánt.
Boldogan fürdik az új kétrészesében.
Nem vagyunk felkészülve minden kellékkel, de karúszót kap kölcsön egy kislánytól.
Hazafelé ballagunk.
Mása elégedetten közli, hogy ő nagyon könnyen barátkozik.
Figyel, mosolyog, kommentál mintha csak magának mondaná.
Felnőttekkel társalog.
Szomorkásan jegyzem meg, hogy én nem vagyok barátkozós.
Miért nem, érdeklődik komolyan.
Elgondolkodom.
Talán mert attól félek, hamar kiderül, hogy buta vagyok.
Erre is csak most jöttem rá.