Várakozom a vasútállomáson.
Azon gondolkodom, mi legyen az elrontott süteményemmel, helyre lehet-e hozni.
A férfi, akárcsak tegnap ilyenkor, mellép lép, beszél hozzám.
Mintha várt volna megértő hallgatóságra.
Maga intelligens asszony, így kezdi.
Hát jó, gondolom, nem úszom meg ma sem.
Ma legalább nem esik az eső, talán a vonatom sem késik sokat.
Rögtön rátér a politikára. Indulatos.
Azt már tudom, hogy ötvenhatos disszidensek gyermekeként Londonban született.
Több európai országban élt, végül csak hazajött.
Hiába akarta mindenki lebeszélni, de nem is bánja.
Ő itthon nem volt akárki, neve van a sakk világában.
Mesélés közben laposüveget húz elő, kortyol a szeszből, elnézést kér.
Az arca vörös, sapkája, kabátja jobb darab, tisztának is mondhatnám..
Nagy kék táskája a földön, üres műanyagpalackok, könyv, néhány használati tárgy.
Nem akar összeállni a kép.
Hová utazik? Hol lakik?
Itt, mondja, de nincs fűtése, néha bemegy a könyvtárba melegedni, olvasni, sakkozni.
A vonatozás meg ingyen van.
Hirtelen felkapja a szatyrát, elköszön.
A leghátsó kocsiban szeret utazni, mondja.
Kezembe nyom egy papírlapot, rajta a neve, a sakkszövetség oldalán megtalálhatom.
Befut a vonat, mindenki mobilozik. beütöm a keresőbe új ismerősömet.
Tavalyi hírt ad ki, NB II-es versenyeredményt, aztán egy határozatot.
A Sakkszövetség felfüggesztő határozata néhány mondat csupán:
sportversenyen tanúsított sportolóhoz méltatlan viselkedéséért eltiltva.