EMLÉKSZEM…
Emlékszem egy gimnáziumi dolgozatára. A legszebb magyar szavakról írtunk.
Fischer ezt a szót választotta:
UNDORODOM
-Fischer utálta a tehetségtelenséget…de mindent megtett a tehetség előbányászásáért, fejlesztéséért, kibontakoztatásáért.
-Fischer utálta a konvencionálist…ezért nem ebédeltünk vasárnaponként húslevest, nem jártunk majálisra, gyereknapra, strandra. Szilveszterkor a műteremben dolgoztunk. Nyaranta műemlékeket és múzeumokat néztünk.
-Fischer utálta a kompromisszumot…Már a legelső kiállításakor megfogalmazta, hogy nem fog olyan szobrokat mintázni, amilyeneket szeretnének…Szeressék azokat, amiket csinál. Elég sokan szeretik.
Nem kötött kompromisszumot megrendelésekért sem. Zalaegerszegen két köztéri munkáját – Ivókút, Országalapító – barátok és ismerősök támogatták, adományaikból állítottuk fel.
Fischer dekadenciája védelem volt, érzékenységének, sérülékenységének elfedése..
Meghatva és elégtétellel hallgathatta az Országalapítónál elhunyta alkalmából felhangzó trombitaszót, Musszorgszkij jellegzetes ritmusait, figyelhette az összegyűlt civil tisztelők megrendült tömegét.
Most, a 60. születésnapja közeledtekor helyette köszöntöm szeretettel művészete kedvelőit, tehetsége elismerőit, tanítványait, jóbarátait!