Egyszerűen nem bírok felkelni az ágyról.
Biciklizni akartam, de csak nézek ki a fejemből.
Mi van velem. Nem gondolkodom, elakadt a lemez.
Két vagy három óráig tart ez a semmi.
Végül fel kell mennem a férjemhez.
Megkérdezi, milyen volt a kerékpározás, mondom jó.
Milyen az idő? az is jó.
Nekiállok a Láthatatlan almás sütinek, szereti a finomságot.
Úgy teszek, mintha értelme lenne bárminek.
Napról napra keresek valamit, érdekeset, vagy egyszerűen szépet.
Az otthonunkat, a Dunapartot.
Egy kiállítást.
Folyton sütök, főzök, lefotózom.
Könyveket veszek, olvasni próbálok, filmek a laptopon délután, este.
A férjem egyre érthetetlenebb beszéde nem jut el az agyamig.
Feljebb tekerem a zenét a spotifyn.
Minden felesleges, fárasztó.
Kitérdekel.