Lantos Ferencnek állandó kiállítása lett Pécsen a Király utcában. A bemutatott festményeit és grafikáit jól ismertem, de felfedeztem egy apró kiadványt, amely 1967-1976 között készült zománcait, megvalósult köztéri zománcfalait mutatja be.
Az interneten már kerestem, de csak felsorolást találtam.
ifj. Gyergyádesz László állította össze a részmonográfia-katalógust a művész retrospektív kecskeméti kiállítása alkalmából 2006-ban…
LANTOS FERENC
Pécsett született 1929.február 20-án. 1964-ben festő-tanári diplomát szerzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán.Festészeti alkotómunkájával párhuzamosan 1952 óta különböző osztálytípusokban folyamatosan tanított.
Nevéhez fűződik a Pécsi Műhelynek, a pécsi Művészeti Szakközépiskola képzőművészeti tagozatának és a pécsi Apáczai Központ Művészeti Szabadiskolájának megszervezése.
“Lantos Ferencnek igen nagy szerepe volt abban,hogy a zománcművészet műfaji önállósodása a hatvanas-hetvenes évek folyamán elindulhatott Magyarországon.
Életművének zománcművészethez kapcsolódó szakasza, annak ellenére, hogy viszonylag rövidnek mondható, mégis rendkívül fontos a kortárs magyar művészettel foglalkozó művészettörténet-írás számára.
…nyugodtan tekinthetünk Lantosra is úgy,mint a kortárs magyar zománcművészet egyik elindítójára, apostolára.
Látni fogjuk, hogy valami olyasmit kezdett el, aminek különösen a jövőbe mutató szerepe miatt van sajátos lehetősége, olyannyira, hogy az 1956-ban megszakadt folyamat legtöbb elemét tekintve még a mai nap is folytatható lenne.”
Lantos Ferenc a tanárom volt. Zománcai közül csak a tulipános motívumokat, a Tettyei térelemeket /1969/ ismertem.
Most, 2014-ben, ebből a kis könyvecskéből derült ki számomra a tanár úr évtizedekkel ezelőtt belém ívódott hatása, ami az én zománcos munkáimhoz hozzájárult. Köszönöm.