orrsövény

A legjobb volt betegeskedni!

Lázasan, fájós torokkal otthon maradhatok.

Előkerül a barack kompót, citromos tea, pirítós.

Egyedül vagyok a lakásban, amint enyhül a baj, olvasgatok.

Türelmetlenek lesznek a szüleim, tanácsot kérnek az orvostól.

Azt mondja, az orrsövényferdülésem lehet a ludas.

Vigyenek  kórházba, a felvételnél mindenre igennel válaszoljanak.

Eldugul-e az orrom, fáj-e a fejem, igen.

Horkolok-e, igen.

Eldől, másnap megműtenek.

Apám elégedetten hagy ott.

Az operáció előtt borzalmas maszkot szorítanak az arcomra, méregszagút,

amiből muszáj nagyokat szippantanom.

Elkezdik vésni, kalapálni a csontom.

Nem bírok kiáltani.

A kórteremben lüktető fejjel térek magamhoz, bámulom a folyosón lévő órát.

Végtelen lassan halad a percmutató.

Napok múlva kitépik az orromba tömködött, beleragadt gézköteget.

Hamarosan hazamehetnék.

Apám azt üzeni, jártam már sokszor a városban, üljek fel a buszra.

A hétvégi Olajbányász meccs után mégis bejönnek értem a kórházba.

Azóta is horkolok.