Mása unoka szipákol.
Orrfújás még nem megy, ha erőltetik rúgkapálva tiltakozik.
Gyerekkoromban szerettem betegeskedni.
Lázasan, fájós torokkal otthon maradhatok.
Kapok kompótot, teát, pirítóst.
Kutatok a könyvszekrényben, olvasgatok.
A szüleim tanácsot kérnek az orvostól.
Azt mondja, az orrsövény ferdülésem lehet a ludas.
Vigyenek kórházba, a felvételnél mindenre igennel válaszoljanak.
Eldugul-e az orrom, fáj-e a fejem, igen.
Horkolok-e, igen.
Eldől, másnap megműtenek.
Apám elégedetten hagy ott.
Az operáció előtt maszkot szorítanak az arcomra, méregszagút,
amiből muszáj nagyokat szippantanom.
Elkezdik vésni, kalapálni a csontom.
Nem bírok kiáltani.
A kórteremben lüktető fejjel térek magamhoz.
A folyosón lévő órát bámulom hosszú napokon át.
Egyszercsak kitépik az orromba tömködött, beleragadt gézköteget.
Végre hazamehetnék.
Apám azt üzeni, jártam már többször a városban, üljek fel a buszra.
A hétvégi Olajbányász meccs után mégis bejönnek értem a kórházba.
Kellemest a kellemetlennel.