A Képző előkészítőjén rendszeresen mellettem rajzoló lány meghív az otthonukba.
A Sas-hegyen laknak társasházban.
Jómódúak, az én akkori fogalmaim szerint.
Esténként a szülei géemkáznak, műanyag vackokat öntenek maszeknak.
Szombaton van a vendégeskedés, ebéd után programot ajánlanak.
Egy kis társaságba járnak, elvinnének bemutatni.
Budaörsre megyünk.
A gyülekezetben szeretettel üdvözölnek engem is.
Gitároznak, dicsőítő énekeket énekelnek, beszédeket hallgatunk.
Mindenki boldog.
Még egy alkalommal kísérem el a családot.
Soha nem érdekelt a boldogság,
így nem lettem hitgyülis.
Fischerrel a Felszabadulás tér környékén lévő épületbe megyünk.
A főiskolán bizalmasan terjedt az infó.
Nem sejti senki, mi lesz, egyelőre szépen gyülekezünk.
A hatalmas terem megtelik, leginkább látásból már ismert emberekkel.
Várunk.
Bejön valaki, karon fogja egyikünket, a fülébe súg, átkíséri a szomszédos szobába.
Aztán visszatér, most két embert visz el.
Fogyatkozunk.
Többen jönnek, némán, erővel húzzák magukkal a találomra kiválasztottakat.
Fischert is megragadják, belekapaszkodom, nem akarom engedni.
Nem tudjuk, mi történik és miért, nem tiltakozunk, csak nő a feszültség.
Hosszú idő telik el, lassan mindnyájan a belső, sötét termekbe kerülünk.
Akkor van vége.