Ma három óra jut anyáknapjára.
Színes ruhákban érkeznek, a lányom és az unokám.
Büszkélkednek az újonnan turkált darabokkal.
Megcsodálom a mintákat Mása harisnyáján.
Ő dícséri a kockás nadrágom.
Már visszafelé sietünk a komphoz.
Fenyőtobozokat rugdosunk.
Mása elesik. Nem sérül meg szerencsére, de a szörnyecskés harisnyája bizony összekoszolódva..
Minden figura be lett mutatva idejekorán, néhány nincs most a legjobb formájában.
Eszembejut, mesélem is, hogy kiskoromban mennyit estem, a térdem folyton véresre zúztam.
Anyám bosszankodott, megint lejött a glazúr, így mondta.
Volt, hogy körbe kellett tekerni a lábamat gézzel. Az is átvérzett, borzadtam tőle.
Kértem, cseréljék le a kötést.
Talán nem volt otthon több kötszer, de csak megfordították.
Így aztán elöl-hátul véresnek látszott a sebesült térdem.
A szörnyecskékről sikerül letörölni a sárt, mire megérkezik a Lepence.
Kapok még egy rohamölelést.