Nyolcvanas évek, meghívják a férjemet,
kiállíthat a GAMF-on, Kecskeméten.
Autóba be, szobrok, gyerekek.
Zalaegerszeg – Kecskemét 311 km.
Százötös Skodával .
Nincs GPS, nincsenek az út mentén köpésnyire benzinkutak.
Távol a várostól végre megtaláljuk a főiskolát.
Nyár közepe, kihalt épületek.
Gépgyártás-technológus üzemmérnök jelöltek hazautaztak.
Népművelő előkerül, nyitja a klubhelyiséget.
Összerakjuk a kiállítást.
Hazafelé a művész több cigit szív.
Én vezetek, gyerekek hátul rosszul vannak.
Nem merek megállni, valahogy bírjuk ki.
Másnap a kocsi már el se indul.
Az utolsó csepp benzinnel értünk haza éjfél után.
Sok év eltelik.
Budapest, Vigadó!
Dacia kombiba pakoljuk az életművet.
Előkelő épület, belül még kopott.
A koszos fehér posztamenseken osztozzunk a pesti kollégával.
Keményen megküzdök minden darabért.
Feltesszük a szobrokat, szép lesz.
A megnyitón kevesen vannak, de a kiállítás az utcáról is látszik.
Az egerszegi sütemények gyorsan elfogynak, bort a közelben veszünk.
Minekmentünkoda.